Még szerencse, hogy prágában mindig akadnak lelkes magyarok,
akik amellet, hogy teljességgel átérzik a száztornyú várost, még
írnak is róla! Sünkutya prágai blogja pont olyan, amilyennek lennie
kell: hasznos, érdekes, bohém! Olvassátok!
Nos, megpróbálok lefaragni tetemes lemaradásomból, következzen
egy kis élménybeszámoló legutóbbi prágai utazásomról. Zum Glück, a
vonaton Linztől Flo és bandája társaságát élvezhettem, ez tehát azt
jelenti, hogy egy zakkant szociológus-hallgatóval és három
kezelhetetlen bakfissal voltam egy kupéba zárva, és négy-öt évet
fiatalodtam az utazás alatt.
Ahogy barátnőmmel együtt elkísértük őket a szállásig, rögtön
ízelítőt kaphattak a prágai éjszakából: a pályaudvar melletti
betonplaccon épp két beszipuzott ghettoface kóstolgatta egymást az
öklével, a Vencel-tér pedig kész bábeli forgatag volt, töménytelen
mennyiségű ember, zömében abszinttól és egyéb mágikus cseh
italoktól csillogó szemű diákturisták. Ezen belül is rengeteg digó,
akiket messziről fel lehetett ismerni, mert minden fiú és minden
lány full egyforma volt. Élek a gyanúperrel, hogy Olaszországban
manapság már - Virág elvtárs után szabadon - az a divat, ami nem
divat.
Egy kis kitérőt muszáj tennem. Fél éve olyan városban élek,
ahova szintén tonnaszám özönlenek a turisták, így van némi alapom
arra, hogy absztraháljak. A turizmus olyan, mint a divat. Ha sokan
azt mondják, hogy egy hely szép, akkor oda még többen el akarnak
menni, mert ezt egyszer látni kell, itt és itt ezt és ezt meg kell
nézni.
Tovább »
Címkék: blog
Október 17-ig látható a Vencel téren a "Vencel téren a Vencel
térről című fotókiállítás".
(csehül ez úgy hangzik, hogy "Na Václaváke o Václaváke" -- ez a
Václavák szó körülbelül olyan hangulatú, mint nálunk a
Blaha: helyi mondja helyinek)
A téren, ami régen Lóvásár tér névre hallgatott, ma főleg a
turisták vásárolgatnak a H&M-ben és a Bankrot-ban, kávét
isznak, tolonganak a villamosmegállóban és eltévednek az
átláthatatlan metró-aluljáróban. Éjszakánként pedig...akit érdekel,
nézze meg maga! Egyszóval ma is a város fő ütőere a félig térre,
félig bulvárra hasonlító furcsa képződmény.
Ennek a ma is szerethető helynek komoly történelmi atmoszférája
van, itt zajlott három cseh forradalom, jó pár demonstráció
(rendszer melleti- és elleni), felvonulások és temetések; és mióta
áll Szent Vencel lovasszobra, alatta van a város egyes számú
találkahelye.
Vilém Kropp sajtófotós is a téren dolgozott egy szerkesztőségben,
és az ötvenes évektől kezdve egész a nyolcvanasokig szorgalmasan
fotózott. Munkából is, meg szórakozásból is. Szinte maga sem vette
észre, de dokumentálta a tér életének három évtizedét, most ezekből
a képekből látható kiállítás a téren felállított sátorban.
Látjuk a villamossín fektetését (ami most éppen nincs, de majd
megint lesz!), május elsejei vonulást, Patočka temetését, és
számtalan epizódot a tér állandóan zajló életéből. A képek
megtekintése után pedig talán mi is jobban felfigyelünk a téren
pergő sok-sok apró, de izgalmas eseményre.
Tovább a képekhez....
Tovább »
Címkék: fénykép, képek, kiállítás, tér, vencel
A kevés dolog közül, ami tényleg csak Prágában
létezik, az egyik legjobb a kubista építészet. A cseh művészek a
század elején rendkívül vehemensen vetették rá magukat az új
stílusra, és valójában nem túl meglepő, hogy az ide-oda csúszkálni
látszó barokk homlokzatok városában Pavel Janák fejéből kipattant a
kubista házak építésének gondolata.
Nem kell a derékszög, – mondta
Janák, - unalmas! A ház, csakúgy, mint minden más, legyen inkább
piramishoz hasonló, kristályszerű, lehetőleg jó sok
hegyesszöggel.
Tovább »
Címkék: építészet, kubizmus
Sokáig azt hittem, hogy a világ össze
pályaudvara törvényszerűen koszos és lepusztult, tele van
hajléktalanokkal, seftelőkkel és más gyanús alakokkal, húgyszagú,
sötét, és egyáltalán, kevés nyomasztóbb helyet tudtam elképzelni.
Azután láttam német és francia pályaudvarokat, úgyhogy már tudom
hogy nem feltétlenül szinonimája a pályaudvar a mocsoknak meg a
gyanús alakok gyülekezőhelyének%u2026 Szerencsére azért Prágában
nem csalódik az ember, ha igazi közép-európai pályaudvar-élményre
vágyik, a Főpályaudvaron minden Budapesti azonnal szinte
otthon érzi magát.
Az az egy szerencse, hogy a vasúti közlekedés
nem volt minden olyan áldatlan állapotban, mint manapság, és a
pályaudvart is ehhez mérten építették%u2026 Elsőre tényleg
hülyeségnek tűnik, hogy a köpésnyire lévő Masaryk pályaudvartól 5
percre egy másikat építsenek, aztán persze eszembe jut hogy talán
már akkor is házak voltak a városban és nem volt oly egyszerű
bontani%u2026szóval 1871-ben felépítették az új pályaudvart, ami
persze 20 év múlva már megint nem volt semmire sem elég, 1901-től
1909-ig épül az új, Ferenc József névre hallgató. A nevét
természetesen nem sokáig viselte, a háború után Wilson
Pályaudvarnak hívják, a náci megszállás alatt csak Főpályaudvar, a
felszabadulást követően ismét Wilson, aztán a kommunisták alatt
ismét Fő... Jelenleg nemes egyszerűséggel két neve van: A
Főpályudvar (Hlavní Nádra%u017Eí) név mellet szerepel a Wilson
Elnök Pályaudvar kiegészítés is. A prágaiknak meg
egyszerűen csak hlavák.
Tovább »
Címkék: építészet, palyaudvar
És akkor az ember visszajön Pestről, és azon
veszi észre magát, hogy Prágában is kitört a tavasz – a
nap tűz, a turisták már tényleg elviselhetetlenül sokan vannak,
viszont cserébe a sugarak olyan erővel tükröződnek vissza a
Moldváról, hogy megjelennek azok a kis csillagok a folyón, amelyek
Nepomuki János holtestét is segítettek megtalálni a halászoknak...
a Manes hídon pedig valaki a szétcsúszott burkolat kockaköveit
színesre festette, aztán visszadobálta a helyére, mint valami
ottfelejtett játékkockákat…nem utolsósorban pedig már
majdnem két hete kinyitottak a télen zárva tartó kertek.
Az egyik legjobb ilyen hely a Wallenstein palota korai barokk
kertje – a Letenská-ról érdemes megközelíteni, a kicsit
görbe utca jobb oldalát teljesen elfoglalja egy magas, homokszínűre
festett fal, csak egyetlen, nem is túl nagy kapu vezet a csodás
parkba. Már ez jelzésértékű: a falon túl véget ér a város
kuszasága, egy biztonságos, rendezett helyre érkezünk. Ez itt nem
város, azonban nem is természet, hanem valamilyen átmenet a kettő
között.
Tovább »
Címkék: barokk, építészet, kert, műemlék, szobor
A belváros már mindenkinek a könyökén jön ki,
nem is beszélve az olasz gimnazistacsoportokról, úgyhogy ideje
kivillamosozni a külvárosba!
A sétát kezdjük a sárga metró Anděl nevű állomásán – az
1980 óta üzemelő állomáson egyből megcsapja az embert Moszkva
hangulata: vörös márvány a padlón és a falakon, a sínek felett
virágok és űrhajósok hirdetik a népek barátságát, a tágas középső
hajó óriási fehér nyílásokba rejtett lámpái pedig egy
mars-expedíciót idéznek. Mindez nem is meglepő annyira annak a
fényében, hogy a megállót szovjet építészek tervezték, ráadásul
89-ig Moskevska névre hallgatott. Ekkor egyébként a domborműveket
is leszedték egy kis időre, de gyorsan visszakerültek a helyükre
– hisz a történelmet úgysem lehet kiradírozni.
Tovább »
Címkék: külváros, metro, villamos
I always
visualize paradise as a library, never as a garden
J. L.
Borges
A Klementinum kiállítóterében április 29.-től két hónapon át
megtekinthetőek az új prágai nemzeti könyvtárra beérkezett
pályázatok, a nyertes és a díjazottak részletekbe menően is. A két
barokk termet zsúfolásig töltik a látogatók, az érdeklődés
szokatlanul nagy – úgy tűnik az új épület már most
felhívja magára a figyelmet. A nemzetközi pályázatra rengeteg terv
érkezett, szám szerint 735.
Tovább »
Címkék: építészet, könyvtár
A napokban nyílik a Klementinumban az új Nemzeti Könyvtár
terveit bemutató kiállítás, de hiba volna elfeledkezni Prága másik
két nagyszerű könyvtár-épületéről. Mind a ketten a város kellős
közepén, az Óváros tér tőszomszédságában lévő Marianské Náméstí-n
találhatóak, pontosabban erre néz a homlokzatuk: mind a két
könyvtárépület ugyanis óriási, egyenként két-három belvárosi tömb
helyét foglalják el. A Marianské Náméstí amúgy is egy remek hely: a
Klementinum barokk homlokzatát az Új városháza szecessziós épülete
ismétli, a két épület szinte tükörképe egymásnak, azzal az apró
különbséggel, hogy nem kevesebb mint 350 telt el megépítésük
között. Kettejüket mintegy összeköti a Városi könyvtár hosszúkás
tömbje, amelyen szintén sok elem megismétlődik. A legizgalmasabb
talán a homlokzatokat díszítő szobrokat megfigyelni: a klementinum
barokk szentjei és allegorikus nőalakjai színpadiasak és naivan
bárgyúak, velük szemben a Városházán óriási, kisportolt, ugyanakkor
egy kicsit ijesztő alakok árasztják a századelő hangulatát. A
Városi Könyvtár nőalakjai egy kicsit hízásra hajlamosnak tűnnek, a
férfiak is elég véznák, szerintem nem értik pontosan, mit is
keresnek pontosan ebben (pontosabban az elmúlt)
században…
Tovább »
Címkék: építészet, könyvtár
A város legklasszabb múzeumában minden együtt
van: éppen emészthető méretű kiállítás, remek épület, központi
fekvés. Ráadásul mivel viszonylag új intézményről van szó, a
turistáknak egyelőre még nem sikerült elárasztaniuk.
Meda Mládková csehszlovák emigráns műgyűjtő a kilencvenes évek
végén ugyanis úgy határozott, hogy közép-európai gyűjteménye a
legjobb helyen Prágában lenne, és ki is nézte ehhez a Kampán lévő
Sova-malmot.
Tovább »
Címkék: avantgarde, építészet, múzeum, torony
Hétfő estére a DISK színház a rejtélyes
„báb-invázió” című programot tűzte műsorra, ami
éppen kapóra jött, úgyis már régóta kíváncsiak vagyunk a híres cseh
bábművészetre. Az óvárosi színházba már a bejutás sem egyszerű: úgy
kell bemenni, mint akik kifejezetten színházba jönnek, a
turistákat kíméletlen „private party”
felkiáltással zavarja ki a félelmetes tekintetű pultos. A színház
egyébként a DAMU-FAMU-HAMU-AMU gyakorló-színháza, a mókás
betűszavak színház- és filmművészeti főiskolákat takarnak. Az első
percben világossá válik, hogy jegy már nincs, azonban valóban
ostrom-hangulat van, úgyhogy maradunk.
A terem előtt meglepően hosszú és lassan
haladó sor áll, az este első produkciója a várokozókat háromperces
dalokkal szórakoztató zenekar – fölöttük tábla, miszerint
„music fast-food”. Lassan kezd derengeni, hogy
a programfüzetben olvastunk valami szupermarket-féléről is. A terem
bejáratánál elvesznek tőlünk mindent, TESCO-zacskókba gyömöszölik,
a csuklónkra vonalkód kerül, majd azt egy unott képet vágó fiú
elhúzza egy kék fényt árasztó doboz felett és azt mondja: BIP. Most
már biztos, hogy egy áruházba kerültünk. Ez a téma erősen
foglalkoztatja a cseheket, pár éve TESCO-gazdaságos termékekből
készült installáció volt látható, a Cseh Álomban pedig a
vicc kedvéért a filmesek megnyitották a saját áruházukat. A
város közepén
álló TESCO mondjuk tényleg elég meghatározó élmény Prágában,
meg egyáltalán, az egész cseh kultúra az evés meg az ivás körül
forog.
Tovább »
Címkék: báb, hipermarket, színház, tesco
A fenti kérdésre már jó páran megpróbáltak
felelni, David Černy szobrász és performance-művész szerint valami
rosszul elkevert, unalmas, elknédlisedett és sörrel átitatott
anyagról van szó. Prágában több helyen látható köztéri szobraival
valószínűleg ezt az anyagot próbálja egy kissé felkavarni. Egyik
első akciója a várost (állítólag) felszabadító szovjet tankból
készült emlékmű rózsaszínre festése volt (91-ben), amiért
kisvártatva börtönbe került. A tankot a honvédség visszafestette
zöldre, majd egy képviselő ismét rózsaszínre. Pár évig még a helyén
állt, majd átkerült a múzeumba.
Tovább »
Címkék: szobor
A prágai könyvtárak már eddig is sokat
nyújtottak a szép épületek szerelmeseinek (Klementinum, Városi
könyvtár), néhány év múlva pedig újabb taggal bővül a klub: a
napokban hirdették ki az új nemzeti könyvtár épületére kiírt
pályázat győztesét. A hamarosan kitörő balhét borítékolni lehet, az
épület terve nem csak a műemlékeseket, de a konzervatív prágai
polgárokat is egész biztosan az őrületbe fogja kergetni.
Tovább »
Címkék: építészet, könyvtár
Prága arculatát és
kultúráját egészen a huszadik századig a cseheken kívül két másik
nép is meghatározta: a németek és a zsidók. A régi prágai
zsidóváros Prágával egyidős, éppen ezért a város kellős közepén
található – illetve csak volt található, a század elején
teljesen átépítették, mára már szinte semmi sem maradt belőle. A
kevés megmaradt emlék diszkréten megbújik a negyed házai között, ha
nem nyüzsögne körülöttük folyamatosan rettenetes turistahad, talán
észre sem vennénk, pedig jó pár érdekes dolog történt itt.
Tovább »
Címkék: építészet, legenda, turiszt, zsidó
Szombat reggel 11-kor operába menni elég nagy őrültségnek tűnik,
de mit lehet tenni, ha egyszer a szezon legigéretesebb darabját
gyerekeknek szánja a Nemzeti Szinház? 10 óra harminckor még csak a
Kisoldal téren járunk, ahol korán kelő japánok sietnek a Károly-híd
felé, mi pedig végigcsörömpölünk az Újezden, és átkelve a
Légió-hídon máris a Nemzeti bejáratánál találjuk magunkat
– egy kicsit kár, hogy nem a pukkasztgatós-fólia bevonatú
új szárnyban játsszák az operákat, de azért a régi épület is
megteszi. Szegény színház a megnyitó előtt leégett, de a prágaiak
csakazértis újjáépítették. Az első galériába (állójegyeseknek)
feljutni nem könnyű, minél magasabbra jutunk, annál elhanyagoltabb
a lépcsőt borító vörös szőnyeg (turistaosztály). Tehát Az Ördög és
Kata, Dvořáktól.
Tovább »
Címkék: opera, színház, zene
Április elejéig látható a városi könyvtár kiállítótermében a
Kričte Usta (kb. sikoltsatok, szájak!) cseh expresszionizmussal
foglalkozó kiállítás, és a 60 koronás belépőért cserébe
megszégyeníti még a város állandó századeleji cseh tárlatát is (ez
a Veletřižní Palác nevű helyen van). Valószinűleg az osztrák-német
közelség miatt a század elejének cseh képzőművészete hihetetlenül
gazdag és izgalmas, a városi könyvtár ebből nyújt jókora ízelítőt.
Legalább 200 kép látható a labirintusnak tűnő, nem túl jól
megvilágított kis termecskékben, valószínűleg ezzel is a századelő
szorongással teli életérzésére próbálnak ráhangolni, a falakon az
avantgarde művészet fontos eseményeinek dátumai. A képek tematika
szerint vannak felsorakozatva: táj és város, ember, önarckép,
mítosz és mese. Következzék egy kis ízelítő:
Jaroslav Panuška: Boszorkány
Tovább »
Címkék: avantgarde, festészet, kiállítás, könyvtár
Az rendben van, hogy a prágaiak szeretik a focit meg a
jégkorongot, az is érthető, hogy szeretnek operába meg színházba
járni – de hogy a fenébe lehet ezt a két dolgot
összekötni? Az első ilyen élményem Eduard Bass Klapzubova
Jedenáctka (kb. Klapzub tizenegyese) című meséjének színpadra
állítása volt. A színpadon edzés, meccs, a nézőtéren pedig
szurkolás van, de ez még megengedhetőnek tűnik a gyerekszínházban.
Azonban a Mozart nevével fémjelzett Rendi Színház deszkáin
hokimeccset játszani, a nézőteret meg teleaggatni „Hajrá
Fiúk!” transzparensekkel – ez egy kicsit
túlzásnak tűnik. Prágában persze semmi sem túlzás, ha egyszer
98-ban a cseh hokicsapat megnyerte a Naganói olimpiát, akkor szinte
természetes, hogy 2004-ben a Nemzeti Színház műsorára tűzi az
olimpiai győzelem tiszteletére írt operát.
Tovább »
Címkék: hoki, opera, színház, zene
Múzeumba menni mindig jó, a Nemzeti Múzeumba meg különösen,
hiszen minden hónap első hétfőjén ingyenes. Az épület
viszontagságos sorsa szintén megérne egy misét, nem elég hogy
gyorsforgalmi utat építettek elé és közvetlen mellette van Prága
valószínüleg legrondább épülete (a volt Nemzetgyűlés), de még
Vencel lova is a fenekét mutatja neki.
Klasszikus Múzeum ez, mindenfélét összehordtak
benne, amiből okulhat a cseh nemzet, és ezt a hagyományt ma is
ápolják: először megnéztem, hogyan vadásztak a csehek ősei
mammutokra (szerencsétlenül, a maiaknak meg majdnem a fejükre
omlott a hungarocellmammut a kiállítás építése közben), azután a
törzsfejlődésen szaladtam végig (undorító pókok és rákok óriási
tárháza), pár kitömött orrszarvú, aztán következik a Nemzeti
Panteon (az evolíció jelenlegi csúcspontja?). Ennek a panteonnak az
erkélyén kapott helyet a Charta 77 harmincadik évfordulójára
rendezett kis tárlat.
Tovább »
Címkék: havel, kiállítás, múzeum, történelem
A Petřín hegy tetején a Jara Zimrman
múzeum felett magasodik a Petříni kilátó (Rozhledna) –
bár egyesek szerint inkább a múzeum kapott helyet a kilátó
alagsorában, a WC mellett (de ki hallot már olyat, hogy a cseh
nemzet legnagyobb írója, filozófusa, feltalálója és építésze egy WC
mellet kapjon helyet?) A tornyot az Eiffel torony mintájára
építtette a Cseh Túraegylet, annyira megtetszett az eredeti
Párizsban. Ez cseppet sem meglepő, a francia eredeti tervezésében
is részt vett a már fent említett Zimrman. Gustav Eiffel tervein a
torony lábai egészen közel voltak egymáshoz, a cseh építészóriásnak
köszönhetjük a párizsi torony ma ismert formáját.
Tovább »
Címkék: építészet, torony
Ha a várba felfezető
lépcsőkről letekintünk Prágára, a Tyn tornyától még egy kicsit
balra egy hatalmas rakétakilövő-állomásra leszük figyelmesek.
1984-ben kezdődött el a központ építése, a tervekben tudományos és
kereskedelmi célú űrkutatásról egyaránt szó volt, és ez lett volna
a csehszlovák mars-expedíció kiinduló állomása is, azonban a
rendszerváltás meghiusította a nagyratörő terveket. Az új kormány
először teljesen le akarta állítani a projektet, mondván, hogy per
pillanat a marsraszállásnál fontosabb a piacgazdaságra való
átállás. Azonban végül megenyhült és engedélyezte a beruházás
folytatását, azzal az apró változtatással, hogy a már szinte
teljesen kész rakétakilövő bázis TV-toronyként fogja szolgálni
Prága polgárait.
Tovább »
Címkék: építészet, torony, zsizskov
Eddig ugyan még nem tudtam rájönni, hogy miért, de a cseh nép
valami különös vonzalmat érez a musicalek iránt. Pont pár nap múlva
mutatják be a Kvaská-t, ahol színfalak mögötti musicalezés lesz
életre-halálra, addig is szeretnék megosztani négy lenyűgöző
jelenetet a pár éves RebeLOVE (magyarul kb. Lázadók) című
nagysikerű produkcióból.
A többi három pedig itt következik ...
Tovább »
Címkék: film, musical, tánc, zene
Ha trendi fiatal turisták
vagyunk és történetesen a belvárosban járunk, semmiképpen sem
érdemes kihagyni a Roxy névre hallgató helyet, pontosabban a
felette található bárt. A hely a Dlouha utca végén (vagy elején,
ahogy nézzük) áll, a Reprezentációs háztól vagy a KOTVA áruháztól
már igazán csak egy köpés. Az épület a saját korában bálterem volt,
később szinház, működött itt mozi és étterem is, a szocializmus
évei alatt pedig fokozatosan lepusztult. 1992-ben szerzi meg az
alternatív művészeti ágakkal foglalkozó Linhart-alapítvány, és pár
év alatt a város legtrendibb klubját építi fel. Ha délelőtt járunk
erre, felcsoszogva a lépcsőház falépcsőjén a egy kiállítótérbe
kerülünk, innen nyílik a bár.
Tovább »
Címkék: kocsma, turiszt
Ha már a TESCO-nál tartunk, Csehországot bátran nevezhetjük a
hipermarketek országának is. Egymillió lakosra 16 városzszéli mamut
jut. Magyarországon eza szám csak 8, szerencsétlen lengyeleknek
pedig 5-ön kell osztozniuk. Szemléltetésként következzn a
tanulságos Cseh Álom című film kulcsjelenete:
(a dokumentumfilmben nagy csinnadratával beharangoznak egy nem
létező áruházat, aztán felveszik hogyan fut a sok becsapott ember a
mezőn olcsó sör reményében a nem létező áruház felé)
Tovább »
Címkék: film, hipermarket, tesco
Az
egyik legjobb dolog Prágában, hogy ha olcsó sörre vágyunk, nem kell
kibumlizni a külvárosi hipermarketekbe, hanem az Óváros tértől
három percre a Národní Třídá-n találunk egy TESCO áruházat.
Valószinüleg nem egy turistának szerzett már örömet ez a nevezetes
intézmény, és az áruház környékén tanyázó punkok is úgy gondolják,
hogy a kannásbor (tesco sajátmárkás) az jó dolog. De műemléké
nyílvánítani a TESCO-t? Ez azért egy kicsit túlzásnak
tűnik…
Tovább »
Címkék: építészet, műemlék, tesco
A többi közép-európai fővároshoz hasonlóan Prága sem kényezteti
el a kortárs építészet rajongóit, azonban az ING prágai székházát
mégis a mai építészet kiemelkedő és egyik legfontosabb
közép-európai példajaként jegyzik. A moldva-parti tömb utolsó
épülete a második világháború végén pusztult el, amikor Prágát
tévedésből az amerikaik bombázni kezdték (azt gondolták, ez már
Drezda), a romokat végleg csak 1960-ban takarították el. A telek
mégis üresen maradt, a város szocialista vezetése nem tudta
eldönteni, mi a jobb: ujjáépíteni a megsemmisült házat vagy újat
tervezni helyette. Az első megoldással az volt a probléma, hogy úgy
tesz, mintha nem történt volna meg a bombatámadás, a második pedig
megbontaná a parti házsor összhangját.
Tovább »
Címkék: építészet
Minden valamirevaló turista a prágai
tartózkodását néhány korsó sör magához vételével és a Károly híd
felkeresésével kezdi, ezért úgy döntöttem, én sem teszek másként. A
híd megtekintése egyaránt ajánlott sötétben és világosban
– akármikor megyünk, rettenetes turista-tömegre
számíthatunk. De a legszebb mégis a kora reggeli órákban, 6-7 óra
körül szinte senki sem jár rajta, és egy kis szerencsével a
Moldvából felszálló ködben is gyönyörködhetünk.
A híd egyébként a középkori európa egyik
legrégebbi kőhídja, de korábban is állt a helyén először egy fahíd,
később pedig egy Judit-híd névre hallgató kőhíd. Ez építtetőjéről
kapta nevét, aki ezzel a híddal szeretett volna kedveskedni a
prágai lakosságnak, akik nem kedvelték kimondottan a cseh királyi
dinasztiába beházasodott német hercegnőt (I. Vladislav feleségét).
A németeket nem szerették meg a csehek azóta sem, ezért le is
bontották a Judit-hidat (bár rossz nyelvek jeges árvízről is
beszélnek), hogy a helyére felhúzzák a Prágai vagy Kő-hidat, amit
1870-ben építtetője tiszteletére Károly híddá neveznek át. A hídat
majdnem 50 éven át építették, míg 1402-ben elkészült. Az építés
kezdete a királyi asztrológusok tanácsára: 1357. év, kilencedik
napja július hónapnak, reggel 5 óra 31 perckor. Ez szerencsét
hozott, de hogy még biztosabbra menjenek az építtetők, a köveket
összetartó cementbe tojást és tejet is kevertek (a korabali
építészek szerint ez jót tett neki), amit a környező falvakból
gyűjtöttek be – azonban, néhány architektúrában kevésbé
jártas falu főtt tojásokat küldött, ezzel hátráltatva a munkát.
Tovább »
Címkék: legenda, turiszt
